Ugrás a fő tartalomra

Tükröződő pillanatok- Egy esküvői fotós hasznos ötletei 2. rész Miért tart olyan sokáig, egy hónapig, amíg elkészítem egy esküvő fotós anyagát az ifjú pár számára?


 És miért válogatás anyagot adok át, nem pedig az eredeti képeket, azaz a nyersanyagot?

De, kezdjük ott, hogy minek ül a fotós egy hónapig a fotókon?


Nem ül rajtuk, de nekem is van egy folyamatom egy-egy esküvővel kapcsolatban, tehát minden fázisa szükséges. Mivel egy esküvő szerves része vagyok, természetes, hogy rám is hatnak az adott nap érzelmei. Nem azt mondom, olyan, mintha minden alkalmammal kicsit én is férjhez mennék, de megélem, ahogy az ifjú pár és a vendégek is. Pláne, ha ismerős vagy barát esküvőjéről van szó. Az sem titok, hogy volt már olyan, hogy a ceremóniáról ki kellett mennem, hogy abba tudjam hagyni a sírást, hiszen nekem ott fontos dolgom van.

Olyan is volt, hogy ismeretlen volt a menyasszony, mégis vele együtt sírtam végig a szertartást a gépem mögé bújva. Tudom kezelni a helyzeteket, de ha időnként mégis elvisznek az érzelmek, hát akkor vigyenek. Ettől csak még hitelesebb és szebb lesz a sorozatom.


Miután hazaértem az esküvőről, azonnal letöltöm a fotóimat, hogy átfuthassam, mit alkottunk. Amikor ez a része megvan, és látom, hogy szép és nagyon tartalmas emlékeket készítettünk, jön egy pihenési fázis. Kell, hogy eltávolodjak kicsit a történettől és az érzelmektől, azaz ülepedni hagyom. Néhány nap elteltével átnézem részletesen a fotókat, és közben elemzem, de csak fejben. Majd néhány nappal később szép lassan nekiállok válogatni és galériákra bontom, hogy utána könnyebben átlássam, és ne legyen olyan érzésem, hogy egyben kell 6-700 db fotót átvinni a fotóprogramon.


Maga a válogatás a legidőigényesebb és legtöbb figyelmet erre kell szánnom. Minden egyes beállításból, sorozatból ami 5-10 fotó is lehet, kiválasztom a legjobbakat. Képtelenség egyszerre átválogatni mondjuk 3000 fotót, és nem is lenne értelme. Friss fejjel és friss szemekkel lehet csak válogatni, mert így lehet a legjobb fotókat csokorba szedni. Az a cél, hogy csak a legszebb fotókat kapja meg az ifjú pár, és ehhez bizony időre van szükség.

Miután napok alatt átválogattam a több ezer fotót, jön egy minimális retus és korrekció. Arra törekszem, hogy az eredeti fotók minősége alapból kifogástalan legyen, és ne kelljen agyon retusálni, és a színeket állítgatni utólag. Vannak sajnos egy esküvőnek olyan részletei, mint pl. egy ablak nélküli rossz fényekkel megáldott házasságkötő terem, de erről külön egy másik bejegyzésben beszélek.


Szeretem meghagyni egy fotó természetességét, mert sok évvel később, pont a természetessége miatt fogja visszaadni az esküvői élményeit és érzéseit. Amikor kész vagyok egy adott galériával, amiben 30-50 fotó van, akkor e-mailen átküldöm az ifjú párnak. Így már az esküvő után mondjuk 10 nappal láthatják a fotókat, részletekben. Minden nap kapnak tőlem egy darabka emléket, amely megnyugtatja őket, hogy szép fotóik készültek, és látják a folyamatot, hogy mennyi munka van mögötte.


Naponta kapnak egy adag boldogságot, új élményeket, és tapasztalatból mondom, hogy nagyon várják őket. Ettől ez a közös utómunka is izgalmas lesz, és még egy kicsit kinyújtjuk az esküvőt.


Majd a sorozat befejezésével, pedig egyben is átadom a válogatás emlékanyagot, sőt évekig megőrzőm őket, ha esetleg a számítógépük bemondja az unalmast, vagy bármi okból elvesznének a fotók, pótolható legyen.


Egy esküvő nem arról szól, hogy odamegyek, lövöldözők, aztán egy hónap múlva megint előkerülök a kész fotóanyaggal. Ez egy közös folyamat, van eleje, közepe és vége, folyamatosan kapcsolatban vagyok az ifjú párral, és rengeteget beszélgetünk, mindenről!



És a másik kérdés, miért nem adom ki egy fotósorozat nyersanyagát?


Azért, mert egy többezres sorozatban sok olyan fotó van, ami konkrétan nem sikerült jól. Fintorog valaki a fotón, becsukja a szemét, elréved a tekintete valahova máshova, túl hirtelen mozdult valaki, ezért van egy kis elmosódás, valaki éppen belépett vagy kilépett a fotóról, vagy nem jól esett a fény, ahogy terveztük, és sötét lett a fotó, azaz millió oka lehet annak, hogy egy adott kép nem sikerül jól. Illetve egy beállításból, ahogy korábban is mondtam lehet 10-20-30 db, ezekből pedig én tudom kiválasztani a legjobbakat, hiszen ebben én vagyok a szakértő.


Volt már olyan ügyfelem, aki szinte követelte, hogy adjam oda az összes fotót! Küldtem neki válaszként olyan képet, ahol ő pofákat vág és unottan néz ki a fotóból! Az ő érdeke, hogy ilyen képek ne kerüljenek a válogatás galériába.


Képzeld el azt, ha egy esküvő után fognám, és odaadnám az ügyfeleimnek a 3000 db fotót, hogy akkor válogasd ki magadnak. És ő kiválogatna olyan képeket, amelyek konkrétan rosszak, előnytelenek, elmosódottak. Mit mondanának azok az emberek, akik végignézik ezt a válogatást? Azt, hogy a fotós rossz, nem rossz! SZAR! (már bocsánat) ! Nem tud fotózni!


Teljesen normális dolog, hogy több ezer képből a végére lesz 700 válogatott. Ha 700 kép nem elég egy esküvőről, pláne, hogy tartalmas, és változatos, akkor, ha odaadnám az összes képet, az se lenne elég!


A fotózás nem csak arról szól, hogy lövöldözünk, hanem az utómunkáról is, ami tényleg egy hosszú folyamatot, figyelmet igényel, türelmet, pontosságot, alaposságot, és hozzáértést. Amikor pedig az esküvőre készülő pár tudja, hogy mi miért történik, pláne, hogy minden őértük van, akkor türelemmel várják, hogy az első galéria megérkezzen, és amikor mégis csak korábban érkeznek hozzájuk az első fotók, mint ahogy ígértem, akkor hatalmas boldogságot tudok kiváltani belőlük.



Neked is lennének kérdéseid? Írj nekem nyugodtan, beszélgessünk kötetlenül, nagyon szívesen segítek!


Sőt, készítettem egy E-book-ot ESKÖVŐ A-tól Z-ig

Esküvőtervezés és szervezés a fotós sok éves tapasztalatai alapján.

Amennyiben szeretnéd ezt az E-book-ot megkapni, nincs más dolgod, mint írj nekem az info@norapicturestudio.hu címre, és AJÁNDÉKBA küldöm neked! :)


https://www.norapicturestudio.hu/


https://www.facebook.com/norapictures

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az Arcok Varázslata: Önismeret és érzelmi tükör 1. rész

  Ismered a saját arcodat? Illetve az arcaidat, mert ha hiszed, ha nem, mindenkinek milliónyi arca van!  Nem kell egy profi fotós ahhoz, hogy megismerd a fintorgásodat, a mosolyodat, amikor nem természetes, és azt a mosolyt, ami sugárzóan árad belőled. Milliónyi érzelem tükröződik az arcunkon, és a legtöbb ember sose látta magát, amikor grimaszol, vagy hirtelen egy váratlan negatív hatás éri, és ez azonnal kiül az arcára. Lehet, hogy jól tudod leplezni az érzelmeidet, és csak egy pillanatig van az arcodon, amit abban a pillanatban gondolsz és érzel,  de ott van, és ezt mások látják is. És nem az a gond, hogy mások látják, hanem az, hogy te még sosem láttad! Hát nézd meg!  Mesélek egy másik, ám nagyon hasonló dolgot önmagunk megismeréséhez, hogy igazán értsd, miről beszélek, neked!  Könyveim kapcsán ( Nóra, Nóra2, VÁLTOZÁS) több rádió interjúm volt. Amikor az adott stúdióban ültem, és arra koncentráltam, amiket kérdeznek tőlem, nem az járt a fejemben, hogy...

Kétnapos cukrász oktatás Jakabfi Dáviddal az AnnaGrand Hotelben, Balatonfüreden

  Minden vágyam így teljesüljön… Nekem nincs bakácslistám, a szótól is rosszul vagyok. Nekem álmaim, vágyaim, céljaim vannak. Olyan élmények, amelyeknek szeretnék részese lenni, átélni, benne lenni. És soha nem is írtam le őket papírra vagy füzetbe, mert mindig a lelkemben vannak. Gyerekkoromban cukrász AKARTAM lenni, de az élet másképp alakult. Azóta már bőven elvégezhettem volna egy cukrász képzést, mert a szerelem sosem múlt el, sőt, egyre erősebb. Nem vagyok (még) túl jó az édességek készítésében, de a mai napig ez köt le és pihentet a legjobban. Éppen ezért szeretem pörgetni a TikTokot, amikor időm engedi, mert rengeteg jó receptet, ötletet és fortélyt kapok. Gondolom én, az algoritmus éppen ezért dobta elém néhány hónappal ezelőtt Jakabfi Dávid cukrász mester videóit, és nyúltam is a követés gombra. Ezek után pedig rengeteg videóját és live-ját láttam, ami által nem csak a sütik és desszertek látványa, hanem Dávid stílusa is elvitt magával. Nagyon szeretem ahogy a művei...

Önzés és önzetlenség…

  Az elmúlt hetekben ez a kérdés eléggé központi lett az én életemben és másokéban is. Lassan mindegy, hogy mi a kiinduló téma egy beszélgetés kapcsán, a vége valahogy mindig az, hogy sok ember NEM önzetlenül segít, támogat, ajándékoz meg valakit, hanem azért, mert előre tudja, hogy ezért majd (el)vár dolgokat, sőt tovább megyek… valahol megvegyen embereket, hogy aztán ezt a segítséget, ajándékot, lehetőséget amit nyújtott ( és neki konkrétan nem került semmibe) többszörösen behajtsa. Fene tudja, én az a típus vagyok, aki azért segít, támogat, ajándékoz, mert örömet szeretnék szerezni, mert lehetőségem van másoknak segíteni. Nem azt nézem, hogy mit kapok cserébe, hanem csak azt látom, hogy adtam és ez elsősorban nekem esik jól. Nincs mögötte hátsó szándék. Eddigi életem során vajmi kevés olyan emberrel vagy helyzettel találkoztam, ami tiszta volt és mélységesen önzetlen. Régóta tapasztalom az érzelmi zsarolást, feltételekhez kötött jótéteményeket, ezért nagyon ham...