NoraPictureStudio

  A háláról írni akkor, amikor pont az ellenkező lelkiállapotban vagy, az komoly kihívás, de pont ez a szép benne. Tudsz-e róla úgy írni, mintha valóban a HÁLA érzése hatna át? Mivel tudod, hogy milyen érzés, amikor őszintén és szívből hálás vagy, nem lesz olyan nehéz dolgod. Mi a hála? A hála öröm, köszönet azért, amit eddig megkaptál, elértél. DE! Az igazi hála ott kezdődik, amikor azért is hálás tudsz lenni, hogy ma felébredtél, egészséges vagy, van mit enned, van fedél a fejed fölött, van munkád, családod, sorolhatnám. Az a baj, hogy ezek a dolgok, annyira evidensek sok ember számára, hogy ezért kezd el elégedetlen lenni, és végül semmi sem lesz elég. Kell az is, meg az is, meg új ház, új autó, még drágább nyaralás. Azért menj egy drága nyaralásra, mert arra a helyre vágysz! Ne pedig azért, hogy legyen mit mesélni a gazdag üzletfeleknek, a szomszédoknak, és posztolgatni persze. Legyen nagy házad, új autód, ezzel nincs is semmi gond, de közben legyél hálá...

  Minden embernek vannak kínjai, fájdalmai, csalódásai, veszteségei, amiket először maga, egyedül próbál meg kezelni, és valamelyest enyhíteni, megoldani. Nem tanítják az iskolában hogyan szabaduljunk meg a lelki fájdalmaktól EGYEDÜL! Mondjuk azt se tanítják sehol, hol van az a pont, amikor szakember segítségére van szükségünk. Nagyon sokan nem mernek szakemberhez fordulni, MERT: nincs még ilyen tapasztalatuk, egy számára idegennek nem fog azonnal megnyílni, de lehet, hogy később sem. Szégyelli a problémáját, cikinek érzi, és esze ágában sincs beszélni senkinek ezekről De már annyi minden raktározódott az elmúlt évek során benne, hogy egy apróság is ki tudja zökkenteni, és idegesen reagál egy tök hétköznapi dologra. Na, ilyenkor jön jól az, hogy leülsz egyedül, nyugodtan és ÍRSZ! Ne akard jól csinálni, ne akarj profi lenni. Ne akarj megfelelni még magadnak sem. Ha a fejedben összeáll egy mondat, írd le úgy ahogy van! Feledékeny ember vagyok, erre már sok ...

  Már jó ideje figyelem a környezetemet és a világ változásait. Tíz évvel ezelőtt, ha valaki a számmisztikáról vagy látókról, meditációról beszélt, részben elítélték, részben kiröhögték. Amikor valaki a felettes énről, az Univerzum törvényeiről vagy Istenről kezdett beszélni, nem volt népszerű, sőt, ellenállást váltott ki. Így azok az emberek, akik számára ezek a dolgok természetes velejárói voltak az életnek, elhallgattak, magukba fordultak, hogy tanulmányozzák és alkalmazzák a tanokat, törvényeket és tapasztalatokat, titokban, a színfalak mögött. Akár Istennel együttműködve. Eltelt néhány év, és lassan a táborok még élesebben elkülönültek egymástól. Lettek a hívők és a hitetlenek. Az, hogy valaki HISZ, nem azt jelenti, hogy rendszeresen jár misére és szorongatja a Bibliát, hanem hisz valamiben, leginkább önmagában, és az isteni gondviselésben. Az isteni rendben és egyensúlyban. Az önismeret útján haladva bővíti ismereteit és tapasztalatokat szerez, amelyek segítik ...

  Amikor hét közben nézem az utcákon rohanó embereket, dolgos hangyák jutnak eszembe. Egyik helyről a másikra rohangálnak: munka, ügyintézés, bevásárlás, aztán hazamennek takarítani, mosogatni, sőt még holnapra is vasalnak egy-egy ruhát, és mielőtt észrevennék, már éjjel tizenegy óra van, ideje beleesni az ágyba. És ez így megy nap mint nap, és izgatottan várják a hétvégét, mintha messiás lenne, mert hétvégén lesz idejük pihenni, de vasárnap este rájönnek, hogy nem, most sem pihentek. Nagyon sok ember él így, túl sok is, és ez nem a pénzről szól! Néha úgy érzem, hogy manapság az emberek többletfeladatokat vállalnak és nem is azért dolgoznak, hogy többet keressenek, hanem azért, hogy elkerüljék az otthonlétet, hogy büszkén hirdethessék elfoglaltságukat. Következésképpen nincs idejük olyan fontos dolgokra, mint a kapcsolataikra (ha van ilyen), a barátaikra, családjukra, és ami a legfontosabb, magukra. Az emberek szeretik az elfoglaltságot ürügyként használni arra, hogy...