NoraPictureStudio

  Az 1. rész folytatása  Csak engedje, hogy a férje a maga ritmusában ezt felfogja, majd elolvassa, és az is a férj dolga, hogy erre mikor és hogyan fog reagálni. A férj elolvasta a levelet, és máig is boldogságban élnek. Arra szeretnék kilyukadni, hogy nem kell mindenkinek írónak lennie. Nem kell minden írást megmutatni mindenkinek. Nekem a mai napig vannak olyan írásaim, amit sose olvasott senki. Lehet, hogy nem is fog. De jól esett kiadni magamból magamnak. Ha van egy gondolatod, és az lehet jó is, miért ne? Sőt! Merd leírni magadnak a vágyaidat is, és életed nyaralását, vagy a legfrissebb nyaralásodat, a legjobb élményeidet. Mert amíg írod, újra át fogod élni, és ne lepődj meg, ha egyszer csak elkezdenek potyogni a könnyeid, mert boldog vagy. Hülyén érzed magad még a gondolat hallatán is? Miért írjam le a gondolataimat? Hát itt vannak a fejemben. Az enyémek. Nem akarom még egy papírral se megosztani őket. Mi van, ha véletlenül valaki elolvassa őket? Mi v...

  Amikor 10 évvel ezelőtt komolyabban kezdtem foglalkozni az írással, mindenféle tanulás nélkül, csak úgy érzésből, azt hittem, hogy egy átlagos dolgot teszek. Ha én tudok írni, azaz papírra vetni a gondolataimat, érzéseimet, félelmeimet, kudarcaimat, sikereimet, vágyaimat, akkor arra mindenki más is képes. Csak fogok egy papírt vagy egy laptopot, és írom, ami jön. Bennem valahol mindig volt egy nagyon erős, nagyon belső késztetés, ezt ma már sok helyen hívásnak nevezik, hogy írjak. Egyszerűen tombolt bennem, hogy írjál! Az első könyvem megírása előtt készítettem néhány interjút olyan emberekkel, akiket ismertem. Adott egy téma, ami érdekel, vagy egy ember, aki érdekel. Ismerem, egyeztetek vele, felkészülök és utána olvasok, majd személyesen vagy online leülök vele beszélgetni. Vannak kérdéseim, neki vannak válaszai, azt utána szépen összerakom írásban, pofozok rajta, átküldöm a beszélgetőpartnernek. Olvassa, ha szükséges, javítja, vagy korrigálunk, vagy hozzáteszünk még néhá...

  Ismered a saját arcodat? Illetve az arcaidat, mert ha hiszed, ha nem, mindenkinek milliónyi arca van!  Nem kell egy profi fotós ahhoz, hogy megismerd a fintorgásodat, a mosolyodat, amikor nem természetes, és azt a mosolyt, ami sugárzóan árad belőled. Milliónyi érzelem tükröződik az arcunkon, és a legtöbb ember sose látta magát, amikor grimaszol, vagy hirtelen egy váratlan negatív hatás éri, és ez azonnal kiül az arcára. Lehet, hogy jól tudod leplezni az érzelmeidet, és csak egy pillanatig van az arcodon, amit abban a pillanatban gondolsz és érzel,  de ott van, és ezt mások látják is. És nem az a gond, hogy mások látják, hanem az, hogy te még sosem láttad! Hát nézd meg!  Mesélek egy másik, ám nagyon hasonló dolgot önmagunk megismeréséhez, hogy igazán értsd, miről beszélek, neked!  Könyveim kapcsán ( Nóra, Nóra2, VÁLTOZÁS) több rádió interjúm volt. Amikor az adott stúdióban ültem, és arra koncentráltam, amiket kérdeznek tőlem, nem az járt a fejemben, hogy...

  Készítettél már valaha álom-táblát? (nem bakancslistát!) Készítettél már valaha az év első napjaiban évtervezőt? Szoktál rajzolni? Nyugi, nem kell Picassonak lenned Mindenkinek vannak vágyai, álmai, céljai, neked és nekem is. DE! Az a nem mindegy ebben, hogy a lelki szemeink előtt látjuk-e a vágyainkat évente kétszer valamelyik kanyarban felbukkanni, aztán befutunk az erdőbe, nehogy meg is találjon minket a lehetőség!? Vaaagy kibontod a vágyadat, célodat, és nekiállsz megálmodni, de úgy rendesen, megtervezni a legapróbb részleteik, és közben beleéled magad, mintha már azt az életedet élnéd, amiről most még csak álmodsz. Biztos vagyok benne, hogy milliószor hallottad már azt, hogy minél több energiát adsz valaminek, annál valószínűbb, hogy meg is fog történni. Amikor félünk, azt fogjuk egy idő után megvalósítani, és pont, hiszen ezt milliószor igazolta már az élet. Nos-hátakkor! Azt már tudod, hogy a rosszat mennyire könnyű megalkotni. Pedig...