NoraPictureStudio

  Az 1. rész folytatása  Csak engedje, hogy a férje a maga ritmusában ezt felfogja, majd elolvassa, és az is a férj dolga, hogy erre mikor és hogyan fog reagálni. A férj elolvasta a levelet, és máig is boldogságban élnek. Arra szeretnék kilyukadni, hogy nem kell mindenkinek írónak lennie. Nem kell minden írást megmutatni mindenkinek. Nekem a mai napig vannak olyan írásaim, amit sose olvasott senki. Lehet, hogy nem is fog. De jól esett kiadni magamból magamnak. Ha van egy gondolatod, és az lehet jó is, miért ne? Sőt! Merd leírni magadnak a vágyaidat is, és életed nyaralását, vagy a legfrissebb nyaralásodat, a legjobb élményeidet. Mert amíg írod, újra át fogod élni, és ne lepődj meg, ha egyszer csak elkezdenek potyogni a könnyeid, mert boldog vagy. Hülyén érzed magad még a gondolat hallatán is? Miért írjam le a gondolataimat? Hát itt vannak a fejemben. Az enyémek. Nem akarom még egy papírral se megosztani őket. Mi van, ha véletlenül valaki elolvassa őket? Mi v...

  Amikor 10 évvel ezelőtt komolyabban kezdtem foglalkozni az írással, mindenféle tanulás nélkül, csak úgy érzésből, azt hittem, hogy egy átlagos dolgot teszek. Ha én tudok írni, azaz papírra vetni a gondolataimat, érzéseimet, félelmeimet, kudarcaimat, sikereimet, vágyaimat, akkor arra mindenki más is képes. Csak fogok egy papírt vagy egy laptopot, és írom, ami jön. Bennem valahol mindig volt egy nagyon erős, nagyon belső késztetés, ezt ma már sok helyen hívásnak nevezik, hogy írjak. Egyszerűen tombolt bennem, hogy írjál! Az első könyvem megírása előtt készítettem néhány interjút olyan emberekkel, akiket ismertem. Adott egy téma, ami érdekel, vagy egy ember, aki érdekel. Ismerem, egyeztetek vele, felkészülök és utána olvasok, majd személyesen vagy online leülök vele beszélgetni. Vannak kérdéseim, neki vannak válaszai, azt utána szépen összerakom írásban, pofozok rajta, átküldöm a beszélgetőpartnernek. Olvassa, ha szükséges, javítja, vagy korrigálunk, vagy hozzáteszünk még néhá...