NoraPictureStudio

  Tudod mi az a fototerápia? Képzeld, én se tudtam, míg meg nem alkottam…. Mert ahogy a neten rákerestem erre a kifejezésre, bejött egy olyan információs anyag, ami először elszomorított, hogy basszus, nem én találtam fel a spanyol viaszt! Aztán ahogy olvastam az ismertetőt, rájöttem, hogy a hivatalos fototerápia azt jelenti, hogy az ügyfél válogat vagy fotóz olyan témákat hangulatokat, ami őt valamiért megfogja, és ezt elemzik ki a terapeutával. Nos ezen a ponton meg is nyugodtam, mert amit én találtam ki, az teljesen más! Az én fototerápiám arról szól, hogy fotózunk, méghozzá az ügyfelemet, aki egy 3-4 órás tréningre érkezik hozzám a fotóstúdióba. Ez egy egyszemélyes sztori! Azt hiszem abban egyetértünk, hogy minden ember furcsán, kicsit kínosan, idegenül, mereven érzi magát, amikor belép egy díszletekkel, lámpákkal telepakolt stúdióba. Sőt, talán az az érzés keríti őt hatalmába, hogy áááá, inkább haza akarok menni! Nem komfortos ez a stúdiós hangulat. ...

  Tény, hogy azok a dolgok, amelyeket önzetlenül, jó szívvel teszünk másokért, megsokszorozva fognak majd hozzánk visszatérni, tapasztaltam, tudom, és biztos, hogy ilyet már te is megéltél. Onnan kaptál segítséget, támogatást egy meglepetést, ahonnan nem is számítottál volna rá. De az idődet fölöslegen pazarlóktól nem kapsz semmit, csak elszívják az energiádat. Mert már azt érzed, ki vagy használva és hülyére vagy véve, Viszik az energiádat, és újra mondom, te nem kapsz vissza semmit! Merülnek az akkumulátoraid, rossz kedvű vagy, fáradt testileg és lelkileg. Egyre pesszimistább vagy, és a baj, mint tudjuk csőstül jön. Ne gyárts magadnak megoldandó helyzeteket, problémákat azzal, hogy másokra pazarlod a figyelmedet és energiádat. Simán mondj nemet, ha úgy érzed, és máris tettél magadért ismét valamit. És azt az időt, amit a plusz munkádra vagy egy ismerősödre kellett volna fordítanod, fordítsd magadra. Nézz meg egy jó filmet, ami leköt is kikapcsol,. Olvass, hallgass zenét, sétá...

  Nem olyan nehéz az, mint ahogy gondolod. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenkinek blogot kellene indítania és kezelnie, írnia, töltenie, hiszen nincs mindenkinek kedve, késztetése ehhez. Tehát, most inkább azokhoz szólnék, akik régóta dédelgetik magukban az álmot, hogy saját blogot vezessenek. Egyszerű leszek és rövid! ÁLLJ NEKI, ha ez a vágyad! Van még valami, ami ebben visszatart, Vannak félelmeid, aggályaid, félsz a csalódástól? Fölösleges! Bátraké a szerencse. Ha ez a vágyad, akkor hajrá, egy filléredbe sem kerül, és boldogságot, sikerélményt fogsz kapni érte cserébe. Az élet mindig megjutalmazza a bátor embereket. A blogodba akkor írsz amikor akarsz, és azt írsz, ami neked tetszik, amit te szeretnél megosztani az ismerőseiddel, rokonaiddal, kollégáiddal, ügyfeleiddel, barátaiddal, és a világgal. Akinek tetszik a mondanivalód, a stílusod, úgyis követni fog,, és várja majd a következő írásodat. Évekkel ezelőtt ,amikor elkezdtem tanulni az internet marketingről ...

  Az 1. rész folytatása  Csak engedje, hogy a férje a maga ritmusában ezt felfogja, majd elolvassa, és az is a férj dolga, hogy erre mikor és hogyan fog reagálni. A férj elolvasta a levelet, és máig is boldogságban élnek. Arra szeretnék kilyukadni, hogy nem kell mindenkinek írónak lennie. Nem kell minden írást megmutatni mindenkinek. Nekem a mai napig vannak olyan írásaim, amit sose olvasott senki. Lehet, hogy nem is fog. De jól esett kiadni magamból magamnak. Ha van egy gondolatod, és az lehet jó is, miért ne? Sőt! Merd leírni magadnak a vágyaidat is, és életed nyaralását, vagy a legfrissebb nyaralásodat, a legjobb élményeidet. Mert amíg írod, újra át fogod élni, és ne lepődj meg, ha egyszer csak elkezdenek potyogni a könnyeid, mert boldog vagy. Hülyén érzed magad még a gondolat hallatán is? Miért írjam le a gondolataimat? Hát itt vannak a fejemben. Az enyémek. Nem akarom még egy papírral se megosztani őket. Mi van, ha véletlenül valaki elolvassa őket? Mi v...

  Amikor 10 évvel ezelőtt komolyabban kezdtem foglalkozni az írással, mindenféle tanulás nélkül, csak úgy érzésből, azt hittem, hogy egy átlagos dolgot teszek. Ha én tudok írni, azaz papírra vetni a gondolataimat, érzéseimet, félelmeimet, kudarcaimat, sikereimet, vágyaimat, akkor arra mindenki más is képes. Csak fogok egy papírt vagy egy laptopot, és írom, ami jön. Bennem valahol mindig volt egy nagyon erős, nagyon belső késztetés, ezt ma már sok helyen hívásnak nevezik, hogy írjak. Egyszerűen tombolt bennem, hogy írjál! Az első könyvem megírása előtt készítettem néhány interjút olyan emberekkel, akiket ismertem. Adott egy téma, ami érdekel, vagy egy ember, aki érdekel. Ismerem, egyeztetek vele, felkészülök és utána olvasok, majd személyesen vagy online leülök vele beszélgetni. Vannak kérdéseim, neki vannak válaszai, azt utána szépen összerakom írásban, pofozok rajta, átküldöm a beszélgetőpartnernek. Olvassa, ha szükséges, javítja, vagy korrigálunk, vagy hozzáteszünk még néhá...

  A művészetben többek között az a zseniális, hogy bőven elég, ha az adott mű csak az alkotójának tetszik. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ez a kép kb. egy általános iskolás szintje. De ez életem első önálló rajzolása és festése. Úgy, hogy rajzolni sem tudok egy egyszerű virágon kívül semmit. Évekkel ezelőtt Horvátországból hoztam egy festményt, és arról koppintottam de variáltam rajta kicsit. Tudom, hogy az arányok is nagyon el vannak csúszva, és sziklát sem tudok még festeni, de majd fogok! Szóval, én imádom ezt a képet A magam örömére festettem. És ismét elkezdtem valamit, amit be is fejeztem. Elégedett vagyok, és igen, büszke is. Elindultam egy úton, és bőven látom a hibáimat, de mint tudjuk, a hibákból tanulunk. NoraSmith