NoraPictureStudio

  Az 1. rész folytatása  Csak engedje, hogy a férje a maga ritmusában ezt felfogja, majd elolvassa, és az is a férj dolga, hogy erre mikor és hogyan fog reagálni. A férj elolvasta a levelet, és máig is boldogságban élnek. Arra szeretnék kilyukadni, hogy nem kell mindenkinek írónak lennie. Nem kell minden írást megmutatni mindenkinek. Nekem a mai napig vannak olyan írásaim, amit sose olvasott senki. Lehet, hogy nem is fog. De jól esett kiadni magamból magamnak. Ha van egy gondolatod, és az lehet jó is, miért ne? Sőt! Merd leírni magadnak a vágyaidat is, és életed nyaralását, vagy a legfrissebb nyaralásodat, a legjobb élményeidet. Mert amíg írod, újra át fogod élni, és ne lepődj meg, ha egyszer csak elkezdenek potyogni a könnyeid, mert boldog vagy. Hülyén érzed magad még a gondolat hallatán is? Miért írjam le a gondolataimat? Hát itt vannak a fejemben. Az enyémek. Nem akarom még egy papírral se megosztani őket. Mi van, ha véletlenül valaki elolvassa őket? Mi v...

  Amikor 10 évvel ezelőtt komolyabban kezdtem foglalkozni az írással, mindenféle tanulás nélkül, csak úgy érzésből, azt hittem, hogy egy átlagos dolgot teszek. Ha én tudok írni, azaz papírra vetni a gondolataimat, érzéseimet, félelmeimet, kudarcaimat, sikereimet, vágyaimat, akkor arra mindenki más is képes. Csak fogok egy papírt vagy egy laptopot, és írom, ami jön. Bennem valahol mindig volt egy nagyon erős, nagyon belső késztetés, ezt ma már sok helyen hívásnak nevezik, hogy írjak. Egyszerűen tombolt bennem, hogy írjál! Az első könyvem megírása előtt készítettem néhány interjút olyan emberekkel, akiket ismertem. Adott egy téma, ami érdekel, vagy egy ember, aki érdekel. Ismerem, egyeztetek vele, felkészülök és utána olvasok, majd személyesen vagy online leülök vele beszélgetni. Vannak kérdéseim, neki vannak válaszai, azt utána szépen összerakom írásban, pofozok rajta, átküldöm a beszélgetőpartnernek. Olvassa, ha szükséges, javítja, vagy korrigálunk, vagy hozzáteszünk még néhá...

  E gy délelőtt alatt két meghatározó élményem volt, illetve három Jelenésem volt ma kora délelőttre a RadioCafe-ba Budapestre, Fehér Mariannhoz egy újabb rádió interjúra. Azért mondom, hogy újabb, mert Mariann-nál most jártam negyedszerre vendégként. Első találkozásunk 2011 körül történt, amikor az első könyvem, a NÓRA megírása és elkészülte kapcsán egy kedves ismerősöm ajánlott engem Mariann-nak, hogy érdekes és tanulságos lehet az én életem a könyvem, az utam, a világnézetem az akkori műsorának hallgatói számára. Tehát Mariann-nal való kapcsolatom már több, mint tíz éves. Amikor a múlt héten megkérdezte, hogy lenne-e kedvem egy újabb beszélgetéshez, nem volt kérdés, hogy képletesen, de rohanok! - Hozzád drágám, bármikor! Mariann-nal tényleg bármikor bármiről és bármeddig tudunk beszélgetni úgy, hogy az mások számára is érdekes, tanulságos, izgalmas és informális. Már meg se kérdezem tőle, hogy miről szeretne adott műsorban beszélgetni velem, mert full mindegy...

  Minden embernek vannak kínjai, fájdalmai, csalódásai, veszteségei, amiket először maga, egyedül próbál meg kezelni, és valamelyest enyhíteni, megoldani. Nem tanítják az iskolában hogyan szabaduljunk meg a lelki fájdalmaktól EGYEDÜL! Mondjuk azt se tanítják sehol, hol van az a pont, amikor szakember segítségére van szükségünk. Nagyon sokan nem mernek szakemberhez fordulni, MERT: nincs még ilyen tapasztalatuk, egy számára idegennek nem fog azonnal megnyílni, de lehet, hogy később sem. Szégyelli a problémáját, cikinek érzi, és esze ágában sincs beszélni senkinek ezekről De már annyi minden raktározódott az elmúlt évek során benne, hogy egy apróság is ki tudja zökkenteni, és idegesen reagál egy tök hétköznapi dologra. Na, ilyenkor jön jól az, hogy leülsz egyedül, nyugodtan és ÍRSZ! Ne akard jól csinálni, ne akarj profi lenni. Ne akarj megfelelni még magadnak sem. Ha a fejedben összeáll egy mondat, írd le úgy ahogy van! Feledékeny ember vagyok, erre már sok ...

  A siker érzését akkor fogod átélni, amikor képes leszel önmagadon átlépni, és olyan dologgal/dolgokkal megismerkedni, megtenni, amelyekről akár évekig is azt mondtad, hogy SOHA! Amikor az a gondolat futott át rajtad sokszor, és bármikor, hogy lépj egyet az ismeretlenbe, vagy olyan dolgot tegyél, amit alapból érzéseid alapján elutasítasz, megfeszül minden izmod az ellenállástól. Az évek során már megtanultam, hogy minél nagyobb az ellenállásom valami iránt, annál biztosabb, hogy nekem azzal van dolgom, és nyilvánvaló, hogy jót is fog nekem tenni. Mégis megharcolok magammal, mire eljutok oda, hogy ok, legyen, tegyünk egy próbát. Biztosra veszem, hogy neked is voltak már ilyen helyzeteid, méghozzá sokszor. És az esetek többségében maradtál is a kis kerítéseden belül, mert az a biztonságos. Az eszedre (ego) hallgatsz általában, mert úgy érzed, hogy a biztonságot ő nyújtja a számodra. Nagyon rosszul vagyunk bekötve, tanítva, nevelve, mert ez pont fordítva van! Ha a szívedre hal...

  Sorra jönnek olyan ötleteim, vagy helyzeteim, hogy teljesen új dolgokba fogjak bele. Vagy egy merőben új ötletem támad, vagy egy régi ötlet kerül elő újra, vagy olyan dologra mondok igent, amit még pár héttel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni. De ne menjünk ennyire előre Először azt mutatom meg nektek nagy örömmel, hogy megalkottam egy vadonatúj BLOGOT. A régi is marad az éterben, csak oda már nem nagyon fogok friss tartalmakat megosztani. Az új blogra azért volt szükség, mert azt éreztem, hogy az írás területén is szeretnék megújulni, voltak olyan bejegyzéseim a régi blogon, ahol nem mindig a saját fotóimat osztottam meg illusztráció gyanánt, és ezt ma már csak úgy tudom elképzelni, hogy minden írásom mellé csak és kizárólag a saját fotóim kerülhetnek. Szeretném a nagyon régi, ám de ma is aktuális bejegyzéseimet átírni, és szép sorjában, új köntösben az új blogra költöztetni. A ma reggelem azzal kezdődött, hogy megalkottam az új blogomat, és már háro...

  Nagy örömmel osztom meg veletek, hogy eljött az alkalom egy újabb érdekes és különleges meghívásnak, melynek most is boldogan teszek eleget! Fehér Mariann, az egyik kedvenc rádiómű-sorvezetőm, meghívott, jövő csütörtökre, azaz január 25-én a RadioCafe stúdiójába, a Pontjókor című élő műsorába, hogy ismét beszélgessünk egy jó kis műsor keretében az életről, a fotózásról, és persze lelki dolgokról is elmélkedünk majd. Izgalmas témák, nem igaz? És garantálom, hogy izgalmas és érdekes lesz a műsor is, hiszen Mariannal mindig hatalmas élmény beszélgetni, bármiről is. Remélem, hogy ti is támogatjátok ezt az újabb kalandomat, és velem tartotok a RadioCafe hallgatóiként. A műsort élőben lehet majd hallgatni, úgyhogy csatlakozzatok hozzám és Mariann-hoz január 25-én, reggel 10-kor,és legyetek részesei egy felejthetetlen és izgalmas beszélgetésnek. Szép napot! Üdv, Nóri  info@norapicturestudio.hu norapicturestudio.hu facebook.com/norapictures https://www.tiktok.com/@norasm...