Ugrás a fő tartalomra

RadioCafe Budapest vendége voltam- Minden álmom így váljon valóra :)

 


Egy délelőtt alatt két meghatározó élményem volt, illetve három


Jelenésem volt ma kora délelőttre a RadioCafe-ba Budapestre, Fehér Mariannhoz egy újabb rádió interjúra. Azért mondom, hogy újabb, mert Mariann-nál most jártam negyedszerre vendégként. Első találkozásunk 2011 körül történt, amikor az első könyvem, a NÓRA megírása és elkészülte kapcsán egy kedves ismerősöm ajánlott engem Mariann-nak, hogy érdekes és tanulságos lehet az én életem a könyvem, az utam, a világnézetem az akkori műsorának hallgatói számára.


Tehát Mariann-nal való kapcsolatom már több, mint tíz éves. Amikor a múlt héten megkérdezte, hogy lenne-e kedvem egy újabb beszélgetéshez, nem volt kérdés, hogy képletesen, de rohanok! - Hozzád drágám, bármikor!



Mariann-nal tényleg bármikor bármiről és bármeddig tudunk beszélgetni úgy, hogy az mások számára is érdekes, tanulságos, izgalmas és informális. Már meg se kérdezem tőle, hogy miről szeretne adott műsorban beszélgetni velem, mert full mindegy! Annyira felkészült, annyira csak az adott beszélgetőpartnerére figyel, hogy az hihetetlen. Igazi profi, és hatalmas lelke van!


Eredetileg az volt a terv, hogy ma élő műsort csinálunk, de úgy alakult, hogy ma „csak” felvettük és néhány napon belül fog adásba menni. Erről persze teszek még ki anyagot, hogy akit érdekel és szeretne minket meghallgatni, tudja, mikor fülelje a rádiót.

Tehát az első meghatározó élmény a beszélgetésünk.

A képet már a visszafelé úton készítettem


A második pedig az volt, amikor reggel a csúcsforgalom kellős közepén beértem Budapestre. Nem mindenki tudja rólam, hogy tíz évvel ezelőtt még budapesti lakos voltam. Közel négy évig éltem ott, és az elmúlt tíz évben egy kezemen meg tudom számolni hányszor jártam a nagy városban, és nem is hiányzik. De a Boráros téren megcsapott Budapest emléke. A Mester utca, ahol két évig dolgoztam, a Ferenc körút, a Blaha, az Oktogon, a WestEnd, aztán pedig a Váci út. Évekig ezen a részen jártam-keltem minden egyes nap. A városnak ez a része volt ez életem! És ahogy végigautóztam a körúton, minden sarkon előjött egy emlék, élmény az illatok, az emberek, akik akkor az életem részét képezték. A bulik, a haverok, a sok hülyeség, amiket megcsináltunk, és a rengeteg tapasztalat és a tanulás, és egy kicsit a más emberré válás lenyomata.


Olyan volt végigjönni a körúton, mintha egy időutazáson lennék. Összetalálkozott a múltam és a jelenem, és imádtam! Hálás vagyok az életemért!

Persze, hogy van.... :) 


Aztán megérkeztem Mariannhoz és nagyjából ott folytattuk a beszélgetésünket, ahol pár évvel ezelőtt abbahagytuk.


Nem lövöm le a poént, majd kiderül időben, hogy mi volt a mai téma. Ezt a beszélgetést is imádtam! Hálásan köszönöm, Mariann!


És a nap koronája, amiért azt mondtam, hogy így váljon valóra minden álmom….


Már indultam a rádióból, a bejáratnál beszélgettünk még Mariann-nal, és szóba jött egy név… amire én azt mondtam, neeee, úgy szeretnék vele egyszer találkozni, mert őt nagyon szeretem! És abban a pillanatban nyílt az ajtó és megérkezett Szabó Kimmel Tamás színész, akit többek között a Pappa pia, vagy a Made In Hungária, és még nagyon sok jó filmben láthattál.



Az elmúlt 25 év fotózásom alatt nagyon sok ismert és híres emberrel volt már szerencsém találkozni és néhány mondatot váltani. Ezért én látványosan nem esek hasra senkitől, hiszen tudom, hogy ezt ők nem is szeretik, és ami ebben a fontosabb az az, hogy ők is hús vér, valódi emberek. Meghatározó élmény marad, ahogy Tamás bemutatkozott nekem, és váltottunk néhány szót, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. És amúgy az is. Egy ismert és híres ember is földi halandó, és nagyjából ugyanazokat a dolgokat élik meg, amiket mi, „csak” a munkájuk a színpadon történik.


Szárnyaim nőttek ettől a mai naptól, és fel lettek töltve a szeretet tankjaim is. Kaptam ma három olyan löketet, amelyek egy jó időre elkísérnek a mindennapokban.



Hálásan köszönöm ezt az élménysorozatot MINDENKINEK! Annak a fiatal csajnak is, aki…. De ezt majd a műsorban elmesélem…!



Annyira szeretném, ha az én élményeiből adhatnék mindenkinek egy kicsit, és ösztönözhetnék arra, hogy menj az álmaid után, legyen az bármi is, és legyél akárhány éves.


Abban a székben ültem ma, amiben tegnap Soma Mama Gésa, és előttünk is nagyon sok ismert, és példaértékű ember. Nóri ettől még Nóri marad, sosem fogok elszállni a sikereimtől, de az utamon ezek a pillanatok mérföldkövek, és arra ösztönöznek, hogy menjek és menjek és menjek tovább a céljaim és az álmaim felé, amelyeket úgy szeretnék megélni, hogy ne csak kapjak, hanem adhassak NEKTEK továbbra is!


NoraSmith 


info@norapicturestudio.hu


https://www.facebook.com/norapictures

https://www.norapicturestudio.hu/

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Michelin csillagos vendég séf a konyhában: Egy felejthetetlen élmény a veszprémi Hotel História Malomkertben

  Egy érdekes és különleges élményt szeretnék veletek megosztani. Egy eddig számomra ismeretlen étterem konyhájában történt, ahol egy rendkívül izgalmas eseménynek lehettünk részesei. A Hotel História Malomkertben rendezett Michelin csillagos vacsorát örökíthettem meg a fényképezőgépemmel a konyhából.   K orábban soha nem kértem meg senkit, hogy engedjen be a konyhájába fotózni. Ezért is tekintettem ezt egy nagyon izgalmas kihívásna k. Először is szeretném megköszönni Zsoltinak, a kedves ismerősömnek, hogy közbenjárt ezért a lehetőségért. Azonban fontos kiemelnem, hogy ez sokkal több volt, mint csupán lehetőség. Ez egy felejthetetlen élmény volt. A konyhafotózás mindig is a szívem csücske volt. Egy étterem konyhája viszont nem játszótér, hanem egy komoly hadszíntér. Természetesen a jó értelemben, hiszen szigorú játékszabályok vannak, amiket mindig be kell tartanom, hogy senkit ne zavarjak. Egy hatalmas konyha nekem olyan, mint Alice csoda országban :) Ami...

Közös pillanatok a természet szívében - Egy barátság kezdete a fotózás varázsában

  Néhány nappal ezelőtt, a kicsit hűvös és borongós időjárás ellenére a természetben fotóztunk. És nem csak fotóztunk, hanem egy nagyon jót beszélgettünk Rozival. Több mint 3 órát töltöttünk együtt egy nagyon szép parkban, ahol eleve sok lehetőség van a fotózásra. Személyesen most találkoztunk először, de egy fotózást megelőző, kellemes online beszélgetésen már kiderült, hogy erősen egy követ fújunk, és az életünk különböző állomásai is hasonlóak. Nem hiszek a véletlenekben, így biztosra veszem, hogy Rozi valami Isteni közbenjárás útján került hozzám, és választott engem, több jelentkező fotós közül. A három együtt töltött óra alatt leginkább beszélgettünk, és leginkább Roziról. Természetes, hogy nem fogom kiadni az életét és a titkait, de ahhoz képest, hogy mennyire embert próbáló dolgokat old meg nap, mint nap huszonévesen, csak felnézni tudok rá, és tanulni tőle. Időnként annyira elvitt a beszélgetés, hogy attól tartottam, nem sok fotóanyagunk lesz a végére. ...

Az Arcok Varázslata: Önismeret és érzelmi tükör 2. rész

  Mindenkinek vannak sajátos szavai, ez ok. De, amikor levágod, hogy egy-egy szót vagy kifejezést  túlságosan sokszor használsz, az egy durva szembesülés, és tanulás. Mondhatom önreflexiónak, mert az. És ettől kezdve figyelsz, hogy kevesebbet használd a megszokott kifejezéseket. Nem kell elhagyni, csak csökkenteni a számukat. Tudatosabb leszel!  Bejönnek helyette más szavak, és máris változtál. Változatosabb a szókincsed, igényesebb a stílusod, de mégis te vagy! Formálódsz, tanulsz, és változtatsz.  És akkor térjünk vissza a fotózáshoz és az arcunkhoz Milliószor elmondtam már, és még fogom is, hogy én az a fotós vagyok, aki tudja milyen érzés, amikor valaki nem szereti, ha fénykép készül róla. Ezért tudom az ügyfeleimet érteni, és jól kezelni.  A gyerekkoromból szinte alig van fotóm, és a felnőtt időszakom sem hemzseg a milliónyi rólam készült fényképtől.  Aztán ezt egyszer csak meguntam, és elkezdtem magamat fotózni. Ok, könnyű nekem, van egy jó ...