Ugrás a fő tartalomra

RadioCafe Budapest vendége voltam- Minden álmom így váljon valóra :)

 


Egy délelőtt alatt két meghatározó élményem volt, illetve három


Jelenésem volt ma kora délelőttre a RadioCafe-ba Budapestre, Fehér Mariannhoz egy újabb rádió interjúra. Azért mondom, hogy újabb, mert Mariann-nál most jártam negyedszerre vendégként. Első találkozásunk 2011 körül történt, amikor az első könyvem, a NÓRA megírása és elkészülte kapcsán egy kedves ismerősöm ajánlott engem Mariann-nak, hogy érdekes és tanulságos lehet az én életem a könyvem, az utam, a világnézetem az akkori műsorának hallgatói számára.


Tehát Mariann-nal való kapcsolatom már több, mint tíz éves. Amikor a múlt héten megkérdezte, hogy lenne-e kedvem egy újabb beszélgetéshez, nem volt kérdés, hogy képletesen, de rohanok! - Hozzád drágám, bármikor!



Mariann-nal tényleg bármikor bármiről és bármeddig tudunk beszélgetni úgy, hogy az mások számára is érdekes, tanulságos, izgalmas és informális. Már meg se kérdezem tőle, hogy miről szeretne adott műsorban beszélgetni velem, mert full mindegy! Annyira felkészült, annyira csak az adott beszélgetőpartnerére figyel, hogy az hihetetlen. Igazi profi, és hatalmas lelke van!


Eredetileg az volt a terv, hogy ma élő műsort csinálunk, de úgy alakult, hogy ma „csak” felvettük és néhány napon belül fog adásba menni. Erről persze teszek még ki anyagot, hogy akit érdekel és szeretne minket meghallgatni, tudja, mikor fülelje a rádiót.

Tehát az első meghatározó élmény a beszélgetésünk.

A képet már a visszafelé úton készítettem


A második pedig az volt, amikor reggel a csúcsforgalom kellős közepén beértem Budapestre. Nem mindenki tudja rólam, hogy tíz évvel ezelőtt még budapesti lakos voltam. Közel négy évig éltem ott, és az elmúlt tíz évben egy kezemen meg tudom számolni hányszor jártam a nagy városban, és nem is hiányzik. De a Boráros téren megcsapott Budapest emléke. A Mester utca, ahol két évig dolgoztam, a Ferenc körút, a Blaha, az Oktogon, a WestEnd, aztán pedig a Váci út. Évekig ezen a részen jártam-keltem minden egyes nap. A városnak ez a része volt ez életem! És ahogy végigautóztam a körúton, minden sarkon előjött egy emlék, élmény az illatok, az emberek, akik akkor az életem részét képezték. A bulik, a haverok, a sok hülyeség, amiket megcsináltunk, és a rengeteg tapasztalat és a tanulás, és egy kicsit a más emberré válás lenyomata.


Olyan volt végigjönni a körúton, mintha egy időutazáson lennék. Összetalálkozott a múltam és a jelenem, és imádtam! Hálás vagyok az életemért!

Persze, hogy van.... :) 


Aztán megérkeztem Mariannhoz és nagyjából ott folytattuk a beszélgetésünket, ahol pár évvel ezelőtt abbahagytuk.


Nem lövöm le a poént, majd kiderül időben, hogy mi volt a mai téma. Ezt a beszélgetést is imádtam! Hálásan köszönöm, Mariann!


És a nap koronája, amiért azt mondtam, hogy így váljon valóra minden álmom….


Már indultam a rádióból, a bejáratnál beszélgettünk még Mariann-nal, és szóba jött egy név… amire én azt mondtam, neeee, úgy szeretnék vele egyszer találkozni, mert őt nagyon szeretem! És abban a pillanatban nyílt az ajtó és megérkezett Szabó Kimmel Tamás színész, akit többek között a Pappa pia, vagy a Made In Hungária, és még nagyon sok jó filmben láthattál.



Az elmúlt 25 év fotózásom alatt nagyon sok ismert és híres emberrel volt már szerencsém találkozni és néhány mondatot váltani. Ezért én látványosan nem esek hasra senkitől, hiszen tudom, hogy ezt ők nem is szeretik, és ami ebben a fontosabb az az, hogy ők is hús vér, valódi emberek. Meghatározó élmény marad, ahogy Tamás bemutatkozott nekem, és váltottunk néhány szót, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. És amúgy az is. Egy ismert és híres ember is földi halandó, és nagyjából ugyanazokat a dolgokat élik meg, amiket mi, „csak” a munkájuk a színpadon történik.


Szárnyaim nőttek ettől a mai naptól, és fel lettek töltve a szeretet tankjaim is. Kaptam ma három olyan löketet, amelyek egy jó időre elkísérnek a mindennapokban.



Hálásan köszönöm ezt az élménysorozatot MINDENKINEK! Annak a fiatal csajnak is, aki…. De ezt majd a műsorban elmesélem…!



Annyira szeretném, ha az én élményeiből adhatnék mindenkinek egy kicsit, és ösztönözhetnék arra, hogy menj az álmaid után, legyen az bármi is, és legyél akárhány éves.


Abban a székben ültem ma, amiben tegnap Soma Mama Gésa, és előttünk is nagyon sok ismert, és példaértékű ember. Nóri ettől még Nóri marad, sosem fogok elszállni a sikereimtől, de az utamon ezek a pillanatok mérföldkövek, és arra ösztönöznek, hogy menjek és menjek és menjek tovább a céljaim és az álmaim felé, amelyeket úgy szeretnék megélni, hogy ne csak kapjak, hanem adhassak NEKTEK továbbra is!


NoraSmith 


info@norapicturestudio.hu


https://www.facebook.com/norapictures

https://www.norapicturestudio.hu/

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Önbizalom Növelése Képkockánként: Fotózás, Ahogy Még Sosem Láttad

  NORAPICTURESTUDIO.HU Igazából mindenki képes arra, hogy a legtermészetesebb módon létezzen egy fényképezőgép előtt. Tudom, erre most sokan felhúzzák a szemöldöküket, hogy ez nem igaz! Pedig hidd el, hogy igen! Csak egy jó fotózást sok minden megelőz. Pl. az, hogy láss magadról olyan fotót, amin valóban tetszel magadnak. Lehet, hogy ez a kép régen készült, de biztosra veszem, hogy mindenkinek van legalább egy kedvenc képe magáról. A legtöbben azt hiszik, hogy a fotózás kínszenvedés és a végeredmény olyan fotók, amiket beteszel a fiókba, hogy soha többé ne lásd. Az én célom, és vágyam pedig az, hogy minél több embernek mutassam meg, hogy mennyire jól mutatnak egy-egy fotón. Egy jó fotó növeli az önbizalmat, nem is kicsit. Akkor is, ha jól vagy magaddal, és akkor is, amikor rosszabb passzban vagy. Nem csak fotózok, hanem figyelek, és teljesen a vendégeimhez idomulok. Mondhatnám úgy is, hogy rájuk kattanok. Fura példát hozok, de érteni fogod! Amikor új fogorvoshoz ...

Önzés és önzetlenség…

  Az elmúlt hetekben ez a kérdés eléggé központi lett az én életemben és másokéban is. Lassan mindegy, hogy mi a kiinduló téma egy beszélgetés kapcsán, a vége valahogy mindig az, hogy sok ember NEM önzetlenül segít, támogat, ajándékoz meg valakit, hanem azért, mert előre tudja, hogy ezért majd (el)vár dolgokat, sőt tovább megyek… valahol megvegyen embereket, hogy aztán ezt a segítséget, ajándékot, lehetőséget amit nyújtott ( és neki konkrétan nem került semmibe) többszörösen behajtsa. Fene tudja, én az a típus vagyok, aki azért segít, támogat, ajándékoz, mert örömet szeretnék szerezni, mert lehetőségem van másoknak segíteni. Nem azt nézem, hogy mit kapok cserébe, hanem csak azt látom, hogy adtam és ez elsősorban nekem esik jól. Nincs mögötte hátsó szándék. Eddigi életem során vajmi kevés olyan emberrel vagy helyzettel találkoztam, ami tiszta volt és mélységesen önzetlen. Régóta tapasztalom az érzelmi zsarolást, feltételekhez kötött jótéteményeket, ezért nagyon ham...

A Határok meghúzásának fontossága az életünkben 1. rész

  Határok meghúzása, vagy csak húzogatása Mit jelent a határt meghúzni? Nemet mondani! A határok húzogatása igazából egy kísérletezés az emberekkel szemben. Ki hogyan kezeli és viseli, amikor valami kapcsán egy kicsit érezteted, hogy állj. Van, aki jól kezeli és jól is reagál rá, és van, aki lepattan az ajtóról, mert úgy érzékeli, hogy hirtelen becsapták előtte. Pedig nem, de ettől ő még így éli meg, és meg fog sértődni. A másik pedig a nagyon határozott jelzés valaki felé, hogy eddig és nem tovább! Igen, ez meg fájni szokott, neked is, hogy erre a lépésre kényszerültél. De a másik fél vérig fog sértődni. Ha mindig húzogatod a határaidat, érzéseid szerint, akkor a környezeted elég hamar rájön arra, hogy veled mit lehet és mit nem. Ha pedig nem húzogatod szinte soha, de egyszer arra kényszerülsz, hogy nagyon drasztikus legyél, akkor kib@szod a biztosítékot egy jó időre, ami senkinek sem lesz jó. Ezért tedd azt, hogy mindig, minden helyzetben, minden emberrel szemben húzogas...