Ugrás a fő tartalomra

Kétnapos cukrász oktatás Jakabfi Dáviddal az AnnaGrand Hotelben, Balatonfüreden

 

Minden vágyam így teljesüljön…

Nekem nincs bakácslistám, a szótól is rosszul vagyok.

Nekem álmaim, vágyaim, céljaim vannak. Olyan élmények, amelyeknek szeretnék részese lenni, átélni, benne lenni. És soha nem is írtam le őket papírra vagy füzetbe, mert mindig a lelkemben vannak.

Gyerekkoromban cukrász AKARTAM lenni, de az élet másképp alakult. Azóta már bőven elvégezhettem volna egy cukrász képzést, mert a szerelem sosem múlt el, sőt, egyre erősebb. Nem vagyok (még) túl jó az édességek készítésében, de a mai napig ez köt le és pihentet a legjobban. Éppen ezért szeretem pörgetni a TikTokot, amikor időm engedi, mert rengeteg jó receptet, ötletet és fortélyt kapok. Gondolom én, az algoritmus éppen ezért dobta elém néhány hónappal ezelőtt Jakabfi Dávid cukrász mester videóit, és nyúltam is a követés gombra.

Ezek után pedig rengeteg videóját és live-ját láttam, ami által nem csak a sütik és desszertek látványa, hanem Dávid stílusa is elvitt magával. Nagyon szeretem ahogy a műveiről beszél, a humorát meg pláne. El is raktam magamnak a gondolatot, hogy egyszer csak azért fogok beülni az autómba és elmenni Nagykanizsára a Jakab kuti 5 szám alá, hogy végig kóstoljam a finomságokat.

Bő 3 héttel ezelőtt, amikor az AnnaGrand Hotel séfével, Tóth Józseffel átbeszéltük az idei Anna-bál fotózását, megemlítette, hogy augusztus elején (ha minden igaz) jön egy cukrász séf, aki oktatást tart az AnnaGrand cukrászatának és megtanít számukra néhány desszertet, tortát, és egyéb csodálatos édességeket. Fel is kaptam a fejem, hogy lehet-e arról szó, hogy jöjjek és kattogtassak? A válasz egy mosolygós bólintás volt.

Majd a séf folytatta, egy olyan cukrász mester jön, akit ő sok éve ismer, és Ausztriában dolgoztak együtt, kb. 13-14 évvel ezelőtt. Majd kimondta a nevet, Jakabfi Dávid!

És most jön az ömlengős része az írásomnak….

Ahogy Dávid nevét meghallottam, padlót fogtam, kivittem a plafont és nem hittem el! Nem, hogy Nagykanizsáig nem kell mennem, hogy kóstolhassak, de fotózhatom az oktatását és szinte az elejétől a végéig nézhetem. A részese lehetek annak a varázslatnak, amit Dávid alkot. Igen, ezek az élmények azok a számomra, mint amikor egy utasszállító repülőgép pilótafülkéjébe bemehetek. Kimondom: kiváltság! És ezt én mélységesen tiszteletben is tartom. Amikor testközelbélól láthatok és hallhatok olyan ismereteket, amit máshol nem, az mindent visz!

Ezek azok az élmények és lehetőségek, amik arra ösztönöznek, hogy még jobb és még jobb legyek a fotózásban. Meg arra, hogy bármit megálmodhatok magamnak, maximum sikerül, akár jobban is, mint ahogy eredetileg elképzeltem.

Hálásan köszönöm mindenkinek, hogy részese lehettem ennek a két nap csodának.

Nóri

Címkék

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Önbizalom Növelése Képkockánként: Fotózás, Ahogy Még Sosem Láttad

  NORAPICTURESTUDIO.HU Igazából mindenki képes arra, hogy a legtermészetesebb módon létezzen egy fényképezőgép előtt. Tudom, erre most sokan felhúzzák a szemöldöküket, hogy ez nem igaz! Pedig hidd el, hogy igen! Csak egy jó fotózást sok minden megelőz. Pl. az, hogy láss magadról olyan fotót, amin valóban tetszel magadnak. Lehet, hogy ez a kép régen készült, de biztosra veszem, hogy mindenkinek van legalább egy kedvenc képe magáról. A legtöbben azt hiszik, hogy a fotózás kínszenvedés és a végeredmény olyan fotók, amiket beteszel a fiókba, hogy soha többé ne lásd. Az én célom, és vágyam pedig az, hogy minél több embernek mutassam meg, hogy mennyire jól mutatnak egy-egy fotón. Egy jó fotó növeli az önbizalmat, nem is kicsit. Akkor is, ha jól vagy magaddal, és akkor is, amikor rosszabb passzban vagy. Nem csak fotózok, hanem figyelek, és teljesen a vendégeimhez idomulok. Mondhatnám úgy is, hogy rájuk kattanok. Fura példát hozok, de érteni fogod! Amikor új fogorvoshoz ...
Megjegyzés küldése
További információk

Önzés és önzetlenség…

  Az elmúlt hetekben ez a kérdés eléggé központi lett az én életemben és másokéban is. Lassan mindegy, hogy mi a kiinduló téma egy beszélgetés kapcsán, a vége valahogy mindig az, hogy sok ember NEM önzetlenül segít, támogat, ajándékoz meg valakit, hanem azért, mert előre tudja, hogy ezért majd (el)vár dolgokat, sőt tovább megyek… valahol megvegyen embereket, hogy aztán ezt a segítséget, ajándékot, lehetőséget amit nyújtott ( és neki konkrétan nem került semmibe) többszörösen behajtsa. Fene tudja, én az a típus vagyok, aki azért segít, támogat, ajándékoz, mert örömet szeretnék szerezni, mert lehetőségem van másoknak segíteni. Nem azt nézem, hogy mit kapok cserébe, hanem csak azt látom, hogy adtam és ez elsősorban nekem esik jól. Nincs mögötte hátsó szándék. Eddigi életem során vajmi kevés olyan emberrel vagy helyzettel találkoztam, ami tiszta volt és mélységesen önzetlen. Régóta tapasztalom az érzelmi zsarolást, feltételekhez kötött jótéteményeket, ezért nagyon ham...
Megjegyzés küldése
További információk

A Határok meghúzásának fontossága az életünkben 1. rész

  Határok meghúzása, vagy csak húzogatása Mit jelent a határt meghúzni? Nemet mondani! A határok húzogatása igazából egy kísérletezés az emberekkel szemben. Ki hogyan kezeli és viseli, amikor valami kapcsán egy kicsit érezteted, hogy állj. Van, aki jól kezeli és jól is reagál rá, és van, aki lepattan az ajtóról, mert úgy érzékeli, hogy hirtelen becsapták előtte. Pedig nem, de ettől ő még így éli meg, és meg fog sértődni. A másik pedig a nagyon határozott jelzés valaki felé, hogy eddig és nem tovább! Igen, ez meg fájni szokott, neked is, hogy erre a lépésre kényszerültél. De a másik fél vérig fog sértődni. Ha mindig húzogatod a határaidat, érzéseid szerint, akkor a környezeted elég hamar rájön arra, hogy veled mit lehet és mit nem. Ha pedig nem húzogatod szinte soha, de egyszer arra kényszerülsz, hogy nagyon drasztikus legyél, akkor kib@szod a biztosítékot egy jó időre, ami senkinek sem lesz jó. Ezért tedd azt, hogy mindig, minden helyzetben, minden emberrel szemben húzogas...
Megjegyzés küldése
További információk