Minden vágyam így teljesüljön…
Nekem nincs bakácslistám, a szótól is rosszul vagyok.
Nekem álmaim, vágyaim, céljaim vannak. Olyan élmények, amelyeknek szeretnék részese lenni, átélni, benne lenni. És soha nem is írtam le őket papírra vagy füzetbe, mert mindig a lelkemben vannak.
Gyerekkoromban cukrász AKARTAM lenni, de az élet másképp alakult. Azóta már bőven elvégezhettem volna egy cukrász képzést, mert a szerelem sosem múlt el, sőt, egyre erősebb. Nem vagyok (még) túl jó az édességek készítésében, de a mai napig ez köt le és pihentet a legjobban. Éppen ezért szeretem pörgetni a TikTokot, amikor időm engedi, mert rengeteg jó receptet, ötletet és fortélyt kapok. Gondolom én, az algoritmus éppen ezért dobta elém néhány hónappal ezelőtt Jakabfi Dávid cukrász mester videóit, és nyúltam is a követés gombra.
Ezek után pedig rengeteg videóját és live-ját láttam, ami által nem csak a sütik és desszertek látványa, hanem Dávid stílusa is elvitt magával. Nagyon szeretem ahogy a műveiről beszél, a humorát meg pláne. El is raktam magamnak a gondolatot, hogy egyszer csak azért fogok beülni az autómba és elmenni Nagykanizsára a Jakab kuti 5 szám alá, hogy végig kóstoljam a finomságokat.
Bő 3 héttel ezelőtt, amikor az AnnaGrand Hotel séfével, Tóth Józseffel átbeszéltük az idei Anna-bál fotózását, megemlítette, hogy augusztus elején (ha minden igaz) jön egy cukrász séf, aki oktatást tart az AnnaGrand cukrászatának és megtanít számukra néhány desszertet, tortát, és egyéb csodálatos édességeket. Fel is kaptam a fejem, hogy lehet-e arról szó, hogy jöjjek és kattogtassak? A válasz egy mosolygós bólintás volt.
Majd a séf folytatta, egy olyan cukrász mester jön, akit ő sok éve ismer, és Ausztriában dolgoztak együtt, kb. 13-14 évvel ezelőtt. Majd kimondta a nevet, Jakabfi Dávid!
És most jön az ömlengős része az írásomnak….
Ahogy Dávid nevét meghallottam, padlót fogtam, kivittem a plafont és nem hittem el! Nem, hogy Nagykanizsáig nem kell mennem, hogy kóstolhassak, de fotózhatom az oktatását és szinte az elejétől a végéig nézhetem. A részese lehetek annak a varázslatnak, amit Dávid alkot. Igen, ezek az élmények azok a számomra, mint amikor egy utasszállító repülőgép pilótafülkéjébe bemehetek. Kimondom: kiváltság! És ezt én mélységesen tiszteletben is tartom. Amikor testközelbélól láthatok és hallhatok olyan ismereteket, amit máshol nem, az mindent visz!
Ezek azok az élmények és lehetőségek, amik arra ösztönöznek, hogy még jobb és még jobb legyek a fotózásban. Meg arra, hogy bármit megálmodhatok magamnak, maximum sikerül, akár jobban is, mint ahogy eredetileg elképzeltem.
Hálásan köszönöm mindenkinek, hogy részese lehettem ennek a két nap csodának.
Nóri
Megjegyzések
Megjegyzés küldése