Ugrás a fő tartalomra

Kétnapos cukrász oktatás Jakabfi Dáviddal az AnnaGrand Hotelben, Balatonfüreden

 

Minden vágyam így teljesüljön…

Nekem nincs bakácslistám, a szótól is rosszul vagyok.

Nekem álmaim, vágyaim, céljaim vannak. Olyan élmények, amelyeknek szeretnék részese lenni, átélni, benne lenni. És soha nem is írtam le őket papírra vagy füzetbe, mert mindig a lelkemben vannak.

Gyerekkoromban cukrász AKARTAM lenni, de az élet másképp alakult. Azóta már bőven elvégezhettem volna egy cukrász képzést, mert a szerelem sosem múlt el, sőt, egyre erősebb. Nem vagyok (még) túl jó az édességek készítésében, de a mai napig ez köt le és pihentet a legjobban. Éppen ezért szeretem pörgetni a TikTokot, amikor időm engedi, mert rengeteg jó receptet, ötletet és fortélyt kapok. Gondolom én, az algoritmus éppen ezért dobta elém néhány hónappal ezelőtt Jakabfi Dávid cukrász mester videóit, és nyúltam is a követés gombra.

Ezek után pedig rengeteg videóját és live-ját láttam, ami által nem csak a sütik és desszertek látványa, hanem Dávid stílusa is elvitt magával. Nagyon szeretem ahogy a műveiről beszél, a humorát meg pláne. El is raktam magamnak a gondolatot, hogy egyszer csak azért fogok beülni az autómba és elmenni Nagykanizsára a Jakab kuti 5 szám alá, hogy végig kóstoljam a finomságokat.

Bő 3 héttel ezelőtt, amikor az AnnaGrand Hotel séfével, Tóth Józseffel átbeszéltük az idei Anna-bál fotózását, megemlítette, hogy augusztus elején (ha minden igaz) jön egy cukrász séf, aki oktatást tart az AnnaGrand cukrászatának és megtanít számukra néhány desszertet, tortát, és egyéb csodálatos édességeket. Fel is kaptam a fejem, hogy lehet-e arról szó, hogy jöjjek és kattogtassak? A válasz egy mosolygós bólintás volt.

Majd a séf folytatta, egy olyan cukrász mester jön, akit ő sok éve ismer, és Ausztriában dolgoztak együtt, kb. 13-14 évvel ezelőtt. Majd kimondta a nevet, Jakabfi Dávid!

És most jön az ömlengős része az írásomnak….

Ahogy Dávid nevét meghallottam, padlót fogtam, kivittem a plafont és nem hittem el! Nem, hogy Nagykanizsáig nem kell mennem, hogy kóstolhassak, de fotózhatom az oktatását és szinte az elejétől a végéig nézhetem. A részese lehetek annak a varázslatnak, amit Dávid alkot. Igen, ezek az élmények azok a számomra, mint amikor egy utasszállító repülőgép pilótafülkéjébe bemehetek. Kimondom: kiváltság! És ezt én mélységesen tiszteletben is tartom. Amikor testközelbélól láthatok és hallhatok olyan ismereteket, amit máshol nem, az mindent visz!

Ezek azok az élmények és lehetőségek, amik arra ösztönöznek, hogy még jobb és még jobb legyek a fotózásban. Meg arra, hogy bármit megálmodhatok magamnak, maximum sikerül, akár jobban is, mint ahogy eredetileg elképzeltem.

Hálásan köszönöm mindenkinek, hogy részese lehettem ennek a két nap csodának.

Nóri

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Michelin csillagos vendég séf a konyhában: Egy felejthetetlen élmény a veszprémi Hotel História Malomkertben

  Egy érdekes és különleges élményt szeretnék veletek megosztani. Egy eddig számomra ismeretlen étterem konyhájában történt, ahol egy rendkívül izgalmas eseménynek lehettünk részesei. A Hotel História Malomkertben rendezett Michelin csillagos vacsorát örökíthettem meg a fényképezőgépemmel a konyhából.   K orábban soha nem kértem meg senkit, hogy engedjen be a konyhájába fotózni. Ezért is tekintettem ezt egy nagyon izgalmas kihívásna k. Először is szeretném megköszönni Zsoltinak, a kedves ismerősömnek, hogy közbenjárt ezért a lehetőségért. Azonban fontos kiemelnem, hogy ez sokkal több volt, mint csupán lehetőség. Ez egy felejthetetlen élmény volt. A konyhafotózás mindig is a szívem csücske volt. Egy étterem konyhája viszont nem játszótér, hanem egy komoly hadszíntér. Természetesen a jó értelemben, hiszen szigorú játékszabályok vannak, amiket mindig be kell tartanom, hogy senkit ne zavarjak. Egy hatalmas konyha nekem olyan, mint Alice csoda országban :) Ami...

Közös pillanatok a természet szívében - Egy barátság kezdete a fotózás varázsában

  Néhány nappal ezelőtt, a kicsit hűvös és borongós időjárás ellenére a természetben fotóztunk. És nem csak fotóztunk, hanem egy nagyon jót beszélgettünk Rozival. Több mint 3 órát töltöttünk együtt egy nagyon szép parkban, ahol eleve sok lehetőség van a fotózásra. Személyesen most találkoztunk először, de egy fotózást megelőző, kellemes online beszélgetésen már kiderült, hogy erősen egy követ fújunk, és az életünk különböző állomásai is hasonlóak. Nem hiszek a véletlenekben, így biztosra veszem, hogy Rozi valami Isteni közbenjárás útján került hozzám, és választott engem, több jelentkező fotós közül. A három együtt töltött óra alatt leginkább beszélgettünk, és leginkább Roziról. Természetes, hogy nem fogom kiadni az életét és a titkait, de ahhoz képest, hogy mennyire embert próbáló dolgokat old meg nap, mint nap huszonévesen, csak felnézni tudok rá, és tanulni tőle. Időnként annyira elvitt a beszélgetés, hogy attól tartottam, nem sok fotóanyagunk lesz a végére. ...

Az Arcok Varázslata: Önismeret és érzelmi tükör 2. rész

  Mindenkinek vannak sajátos szavai, ez ok. De, amikor levágod, hogy egy-egy szót vagy kifejezést  túlságosan sokszor használsz, az egy durva szembesülés, és tanulás. Mondhatom önreflexiónak, mert az. És ettől kezdve figyelsz, hogy kevesebbet használd a megszokott kifejezéseket. Nem kell elhagyni, csak csökkenteni a számukat. Tudatosabb leszel!  Bejönnek helyette más szavak, és máris változtál. Változatosabb a szókincsed, igényesebb a stílusod, de mégis te vagy! Formálódsz, tanulsz, és változtatsz.  És akkor térjünk vissza a fotózáshoz és az arcunkhoz Milliószor elmondtam már, és még fogom is, hogy én az a fotós vagyok, aki tudja milyen érzés, amikor valaki nem szereti, ha fénykép készül róla. Ezért tudom az ügyfeleimet érteni, és jól kezelni.  A gyerekkoromból szinte alig van fotóm, és a felnőtt időszakom sem hemzseg a milliónyi rólam készült fényképtől.  Aztán ezt egyszer csak meguntam, és elkezdtem magamat fotózni. Ok, könnyű nekem, van egy jó ...