Minden embernek vannak kínjai, fájdalmai, csalódásai, veszteségei, amiket először maga, egyedül próbál meg kezelni, és valamelyest enyhíteni, megoldani.
Nem tanítják az iskolában hogyan szabaduljunk meg a lelki fájdalmaktól EGYEDÜL! Mondjuk azt se tanítják sehol, hol van az a pont, amikor szakember segítségére van szükségünk.
Nagyon sokan nem mernek szakemberhez fordulni, MERT: nincs még ilyen tapasztalatuk, egy számára idegennek nem fog azonnal megnyílni, de lehet, hogy később sem. Szégyelli a problémáját, cikinek érzi, és esze ágában sincs beszélni senkinek ezekről De már annyi minden raktározódott az elmúlt évek során benne, hogy egy apróság is ki tudja zökkenteni, és idegesen reagál egy tök hétköznapi dologra.
Na, ilyenkor jön jól az, hogy leülsz egyedül, nyugodtan és ÍRSZ! Ne akard jól csinálni, ne akarj profi lenni. Ne akarj megfelelni még magadnak sem. Ha a fejedben összeáll egy mondat, írd le úgy ahogy van!
Feledékeny ember vagyok, erre már sok évvel ezelőtt rájöttem. Millió dolgot éltem meg eddigi életem során, és hozzám hasonlóan sok ember él tartalmas és változatos életet. Pörögnek az események gyorsan egymás után, és miután megéltük őket, jön a következő, a következő, a következő. Egyrészt, aki sűrű életet él, van mit tapasztalnia és megosztania másokkal, Másod sorban, ha nem veti őket papírra, el fogja felejteni a történetet, a szereplők nevét, a helyet, az időpontot. Marad egy foszlány belőle, 10 évvel később, már, ha marad….
Nem akartam, hogy eltűnjenek történetek az életemből, de a napló írás nem az én műfajom. Leírom a dolgokat úgy, ahogy vannak, de nem naplóba, hanem papírra és Wordbe, mert azzal később lehet kezdeni valamit.
Én sem úgy kezdtem el írni nyilvánosan, hogy az volt célom, ÍRÓ leszek! Apránként, lépésről lépésre haladtam ezen az úton. Először magamnak írtam. Aztán megmutattam 3-5-10-20 barátomnak. Aztán vettem a bátorságot, és készítettem magamnak egy blogot, és amiről úgy péreztem, hogy nem túl személyes, feltettem a blogomba. Először 2 ember olvasta, aztán 20, aztán 200.
Nem kell mindenkinek blogot vezetnie, de miért ne? Az te vagy, és akinek tetszik, az olvasód lesz.
Tehát a lényeg, hogy először magadnak írj, aztán a szűkebb környezetednek, és aztán, ha késztetést érzel, bátran csinálj magadnak egy blogot. Az embereknek akkor és azzal tudunk a legtöbbet segíteni, amikor az írásainkon keresztül magukra ismernek. Végre valaki, aki ki mer mondani dolgokat! Végre valaki, akinek hasonló problémái voltak, mint nekem most. A hasonló a hasonlót vonzza ebben a tekintetben is. Amikor valakivel beszélgetsz és érzi, hogy átérzed a fájdalmát, boldogságát, megnyugszik, és a rosszat kevésbé látja rossznak, a jó érzésekben pedig meg tudod őt erősíteni.
Magadnak írj! Írd le életed eddigi szép történeteit. Nem kell gondolkodni, csak írd, ahogy jön, nem érdekes az elütés, a helyesírási hiba, a rossz szóhasználat. Az a lényeg, hogy te értsd és élvezd. Merd leírni magadnak a legmélyebb érzelmeidet akkor is, ha jó, és akkor is, ha fáj.
Káromkodhatsz, lehetsz dühös, ne fogd vissza magad, mert ezt rajtad kívül senki sem fogja látni. Hacsak te meg nem mutatod valakinek.
Az írásban annyira lehetsz őszinte, mint szinte sehol máshol. Nevess és sírj közben, ez ilyen! Merd leírni, amit gondolsz és érzel. Ez itt most csak a te játszótered. Amikor fejben végiggondolsz valamit, az egy dolog! Amikor le mered írni magadnak, az egy másik dolog. És amikor a leírtakat hangosan felolvasod MAGADNAK, na az a NAGY DOLOG!
Mi ebben a terápia?
MINDEN! Az, hogy elgondolkozol azon, hogy szükséged van kiadni magadból feszültséget, haragot, bánatot, megbántottságot, magányt, megcsalást, egy új üzleti tervet, egy gyerekkori kedvenc élményt, egy nyaralást, egy titkot, ami már nagyon feszít.
Az írás hatalmas segítség a bennünk lévő, akár évek óta elnyomott, és feldolgozatlan érzelmeinknek.
Amíg a fejedben pörög egy élmény, addig azt érzed, hogy hatalmas problémád van. Rányomja bélyegét a napjaidra, nem úgy működsz, nem úgy intézel dolgokat, nyomasztó a kedved, igazából semmi sem jó!
Fogj egy papírt, vonulj el egyedül valahova, akár egy bő órára, és írd ki magadból! Úgy, ahogy jön.
És most jön a félelemed, hogy ahha, leírom, de mi van, ha ez valakinek a kezébe kerül?
1, benne van a pakliban, hogy egyszer valaki kezébe kerülnek a titkos gondolataid, de indulj ki abból, hogy soha semmi sem történik véletlenül.
2, és akkor mi van….?? Ő sértette meg a levéltitkot
3, ha olyat írtál le magadnak, amit semmi szín alatt nem láthat meg senki, akkor miután kész vagy az írással, olvasd el legalább 3x hangosan, és aztán égesd el! Az elégetés segít abban is, hogy el tudd engedni, vagy túl tudj lépni mindazon, amit leírtál, tehát az égetés egy plusz terápiás lehetőség. És tapasztalatból tudom, hogy működik!
4. digitálisan lehet biztonságba helyezni az írásaidat, csak egy jelszó kell hozzá.
Aki naplót használ, tudja hova tegye, hogy ne kerüljön senki kezébe. A kézzel írt dolgok ugyanígy jó helyen vannak egy titkos dossziéban.
Digitális írásokat pedig ahogy már mondtam, egy jelszóval el lehet zárni mindenki elől.
Mi a különbség a kézzel és a géppel írt érzelmek között?
Az igazi kézirat mindig a kézzel készült. Abban minden energia és érzés ott van. Ha egy grafológus vizsgálná meg a kézírást sok érdekes lelki dolgot mesélhetne. A kézzel írt a valós, és nyilán az utókor számára ez a legértékesebb .
A számítógéppel írt érzelmek pedig másképp hatnak, viszont nincs gond azzal, hogy bizonyos szavakat vagy akár mondatokat az ember utólag nem tud elolvasni, mert annyira gyorsan írna kézzel ( én is!) , hogy a vége már egy kaparás. A klaviatúrán írt szövegek, mint amilyen ez is, gond nélkül elolvashatóak, és sokkal gyorsabban is halad az ember, mint kézzel írva. ( ok, bocs, nem mindenki!)
Illetve, ha magadnak írsz, akkor nincs jelentősége a gépelt verziónak, de mondjuk az én esetemben fölösleges időpocsékolás lenne először kézzel írni, majd utána begépelni, hogy megoszthassam veled a gondolataimat.
A kérdés az, hogy MIÉRT írsz? Azért, hogy jobban legyél, és ledobj magadról nehéz zsákokat és megtisztulva tudj haladni az utadon tovább? Vagy azért, amiért pl. én, hogy megosszam a gondolatot, hogy kimondjak helyetted dolgokat, hogy visszagazoljalak, megerősítselek, vagy bátorságot adjak, hogy el merj indulni valamerre.
A belső hang, az belső hang:
KÉRDEZD MEG MAGADTÓL:
Segíthet nekem az írás? Igen- nem
Akarok írni Igen-nem?
Merek magammal szemben totálisan őszinte lenni? Igen- nem
Vannak olyan gondolataim, érzéseim, amik már nagyon feszítenek belülről? Igen- nem
Mi akadályoztat engem az írásban?
Milyen félelmeim vannak az írással kapcsolatban?
Ha ezeken a kérdéseken időt szánva rá végigmentél, akkor MINDENT TUDSZ!
Ha
pedig az írással kapcsolatban kérdésed lenne vagy segítségre
lenne szükséged, engem megtalálsz
info@norapicturestudio.hu
https://www.norapicturestudio.hu/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése