Ha nekem azt mondaná valaki, hogy itt egy fullos műterem, álljak neki modelleket fotózni, leverne a víz és világgá is futnék, mert ehhez meg én nem értek! Az én világom a természet és a természetes fények, maximum egy kis külső vakuval megvilágítva. Nekem ez jön be, illetve így alakult a fotós életem.
Érdekes, hogy én sosem akartam fotós lenni, csak a fotózás érdekelt, és azok a pillanatok, amiket megörökítek, magamnak. Eszemben sem volt, hogy másoknak vagy másokat fogok fotózni. Arra se gondoltam soha, hogy kiállításom lesz, és arra se gondoltam, hogy egyszer a szakmámmá válik. Nyilván én is végeztem fotós iskolát, de akkor én már tíz éve fotóztam, és csak azért végeztem el, hogy ne érje szó a házam elejét. Azért, mert egy idő után már elvárás volt, hogy kimondjam, van róla papírom.
Nagyon sok olyan fotót láttam, amit profi készített, mégsem tetszett. És nagyon sok olyan fotót is láttam már, amit nem profi készített, mégis eszméletlen jó volt. Elárulom a titkot! Van hozzá szemed vagy nincs? Van hozzá érzéked, vagy nincs! Tanulhatsz bármennyit elméletben, meg fotós workshopokon nagy nevű fotósoktól, de ha nincs hozzá érzéked, nem leszel fotós, és nem leszel jó fotós. Csak egy fotós leszel a sok közül, aki megtanul egy sémát, és azt alkalmazza, de ötletei sosem lesznek. Sosem fogja meglátni az emberek igazi arcát, mert nem figyel!
Nem szoktam senki kezébe adni a gépemet, mert az olyan, mint a fogkefém. De nemrég én ajánlottam fel valakinek, hogy lövöldözzön vele kedvére. Sejtettem, hogy jó szeme van a fotózáshoz és kimondottan türelmes ember. Sok fotóját láttam már, amiket telefonnal készített, így kíváncsi voltam, mit hoz ki egy jó kis gépből. Az eredmény: ki se lehetett venni a gépet a kezéből órákig, és olyan jó volt látni, hogy adhattam egy élményt. Neki megszűnt a világ arra a pár órára és teljesen összenőtt a gépemmel. Olyan sorozatot csinált, hogy én se készíthettem volna jobbat.
Jó fotós akkor lesz valaki, ha éveken át csinálja és csinálja. Lefotóz maga körül mindent, és azt utána megnézi egy nagyobb monitoron, ahol látja a hibákat. A fotózásban is a hibákból tanulunk. Ma már könnyű ellenőrizni magunkat, hiszen csak digitális gépeket használunk. Azonnal visszanézhető az alkotás és azonnal lehet korrigálni, egy másik képet készíteni.
Amikor
én kezdtem fotózni, 1995-ben, csak filmes gépek voltak még. Na
azzal volt igazán lutri megtanulni fotózni. A hibákat csak az
előhívatás után láttam, és egy raklap pénzt költöttem el
filmekre. Jó pap holtig tanul, a fotózásban is. Több, mint 25 év
fotózás után is tanulok mindig valami újat. Mennyi mindent lehet
tanulni a fotózás által az emberekről... azt hiszem legközelebb
erről fogok írni... van itt téma bőven!
info@norapicturestudio.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése