Hidd el, a te jólléted nagyon ragadós lesz rájuk is. Akkor tudunk igazán jól lenni, amikor tisztában vagyunk magunkkal. Szar kedved van, akkor engedd meg ezt is, de ne vidd túlzásba. Istenien érzed magad ebben az új ruhában? Akkor ne fogd vissza a ragyogásodat! Engedd szabadjára a FENEVADAT! Ne gondolkodj azon, vajon másoknak tetszik-e, hogy boldog vagy? Sz@rd le! Csak az számít, hogy te jól érezd magad. Ne akarj mindig megfelelni a világnak. Illetve nem is a világnak akarsz te megfelelni, hiszen annak nem is kell. A társadalomnak akarsz megfelelni. Hát ne tedd! Nem visz sehová! Nem a társadalom éli a te éltedet, hanem TE! Nem a társadalom alakítja ki a te saját világodat, hanem TE! Hiszen a legtöbb időt önmagaddal töltöd, nem a társadalommal!
Amikor először lett olyan telefonom, amivel szelfit lehetett készíteni, rákattantam az önfotózásra. Nem azért, hogy kipakoljam a netre, hanem azért, hogy lássam magamat. Nem csak a természetes 1,5 másodpercig létező mosolyomat, hanem az összes arcomat. Meg akartam ismerni magamat kívülről is. Látni akartam, hogy néz ki, amikor felkelek reggel és kócos álmos vagyok. Látni akartam a grimaszaimat, a pofa vágásaimat, a haragot, a bánatot, az undort, a kételyt, MINDENT! És aztán visszanézegettem őket, és vállaltam, hogy mit fog belőlem kiváltani, amikor olyan kép kerül elém, amire azt mondom, húúúúbakker, ilyen a fejem, amikor dühös vagyok? Ilyen a fejem, amikor ronda vagyok? Ilyen a fejem, amikor gyűrött a bőröm? ÖNELFOGADÁS! Méghozzá magas iskola! Önkontroll, ami nem azt jelenti, hogy innentől kezdve megjátszom magam. Hanem azt jelenti, hogy tudom kordában tartani az érzéseimet, amikor SZÜKSÉGES! De csak akkor amikor szükséges.
Minden ember otthonában van legalább egy tükör, és úgy kerüli, minden felnőtt, mint macska a forró kását. Tükör nem létezik! Tükör az ellenségünk! Csak tükörbe ne kelljen nézni! Mikor mondtad magadnak utoljára a tükör előtt állva, hogy SZERETLEK!? Mikor volt olyan utoljára, hogy megpusziltad magad a tükörben, azaz a tükröt mikor pusziltad meg utoljára? Elmondom neked, kb. 1,5 éves korodban! És mára azt is elfelejtetted, hogy valaha adtál magadnak puszikat!!! sok puszit a tükörben.
Miért távolodunk el önmagunktól felnőtt korunkra? Miért érezzük bizonyos dolgokról, hogy az ciki? Miért akarjuk a keményet és felnőttet játszani oly sokszor? Annyira felesleges! Inkább keresd meg magadat. Ott, mélyen belül. Beszélgess a belső éneddel, ő mit szeretne, mire vágyik? Mit tiltasz neki? Mit zársz el? Miért akarsz szinte mindig viselkedni?
Leélünk egy életet anélkül, hogy igazán önmagunk legyünk. Sőt, a gondolataim most tudom, hogy nagyon sok embertől nagyon távol vannak, és végig se tudja olvasni a bejegyzésemet, mert nem érti, és halálosan idegesíti. Majd ők is eljutnak egyszer ide, ahol most mi vagyunk. És azt is tudom, hogy egyre többen vannak azok, akik pontosan értik az én soraimat, és megerősítem most őket abban, hogy lépjenek egy nagyot előre, és kilépjenek a megszokott világukból, és merjenek mások lenni, mint mások, ÖNMAGUK!
info@norapicturestudio.hu
https://www.facebook.com/norapictures
https://www.norapicturestudio.hu/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése